Döbrönte várának legendáját örökíti meg Kisfaludy Sándor a kevéssé ismert „Regék a magyar előidőből” ciklusában, mely először 1807-ben jelent meg. Egy évszázaddal később, a Bakony puszta várainak felsorolásánál Eötvös Károly is megidézi Kisfaludyt a Bakonyi utazás című művében, és az alábbi sorokat adja közre az eredeti műből:
Kisfaludy Sándor, Döbrönte regéjének sorai:
„Mintha tenger fakadt volna
A Somhegynek ormáról.
A víz szerte úgy hömpölyög
A Bakonynak gyomrából
A Bitva egy csekély patak
Alig érő bokáig,
Sárga árját elönti most
Döbrönte vár aljáig.”
Fejezetek a legendák lapjairól
A történet úgy folytatódik, hogy az áradat magával sodor egy fiatal lányt, akit a vár ura, Himfy Imre ment meg a habokból. A lányról később kiderül, Flórának hívják, és Mátyás király titkos keresztlánya. A fiatalok közt szerelem támad, a király áldásával egybekelnek, és boldogan élnek, míg meg nem halnak. Akit csupán ez a történet érdekel, olvassa el Gubányi János: Magyar várak legendái 4. kötetében a Döbrönte fejezetet, ahol a történet meseszerűen, színes epizódokkal és izgalmas kitérőkkel van ábrázolva. Tudjuk jól, a legendákkal vigyázni kell, mert az évszázadok során bizony messze kanyarodnak a valóságtól, sőt, egyes esetekben még a valóságalapjuk is vitatható. Emiatt a fenti sorokat egy kis nyomozásnak vetettük alá, vajon kiállják-e a tudományos megközelítés próbáját?
Nézzük a tényeket a földrajz szempontjából.
- Morfológia, azaz felszínalaktan. A Bitva rendkívül hirtelen és heves áradásai a közelmúltból is jól ismertek. 1952-ben például a Bakonyjákói közúti hidat vitte el, 2014 májusában pedig emberemlékezet óta a legmagasabb vízállást láttuk Döbröntén. A heves áradások kiváltó okai a vízgyűjtő terület domborzati és növényzeti viszonyai között keresendők. A Bitva Bakonyjákó és Döbrönte között húzódó, tektonikus eredetű völgyének meredek, rövid hegyoldalai gyorsan levezetik a vizet, illetve a lejtők mögötti, fátlan platókon pedig össze tud gyűlni az a kritikus víztömeg, amely lejjebb áradást okoz. Elég, ha az egyik oldalvölgyet, a Kálomista-patakot követjük: a bevágások mélyek, még időszakos vízesések is tagolják azokat, a völgytalpon sok a friss hordalék, a völgyfejeken az erózió folyamatosan mossa el a platókat.
Az erdőt a platókon évszázadokkal ezelőtt kivágták, a területet legelőként hasznosították („Marhaállás” és „Legelő” elnevezés olvasható a mai térképeken is), jelenleg jórészt szántják őket.
A felsorolt tényezők időzített bombaként hordozzák magukban a villámárvizek lehetőségét, és tették ezt minden bizonnyal a múltban is, hiszen a domborzat a történelmi időkben alig változott és a rendelkezésre álló legrégibb térképek is sok fátlan területet jeleznek a patak vízgyűjtő területén (I. Katonai Felmérés, 1782-1785).
- A hordalék. Az áradó víz színe Kisfaludy strófájában sárga. Igen, hiszen azokat a bizonyos fátlan platókatat sárga löszlepel fedi, mely minden esővel tovább erodálódik és ezáltal megjelenik a patakban.
- Földrajzi nevek. Említésre kerül a fent idézett szövegben a Somhegy, mely ezek szerint a patak vízgyűjtő területén kell legyen, és valahol Döbrönte közelében kell keresni. „Álljunk meg egy szóra”, hiszen a Som-hegy, Somló elnevezések egyik térképi névi értelmezése a Földrajzi nevek etimológiai szótára (1978.) szerint: „a zöld erdőövezetből kiemelkedő kopasz, sziklás hegytető”. Ilyen jellegű területből a morfológiánál írottak alapján van bőven a környéken, a bökkenő csak az, hogy sem a régi, sem a mai térképek, sem a helyi öregek nem ismernek ilyen nevű hegyet a közelben. Termesztésen a kutatást ki kell terjesztenünk a szomszédos Bakonyjákó, Magyarpolány és Ganna területére is, mert Döbröntével együtt ezek a települések adják a patak vízgyűjtő területét. A megoldást Bakonyjákó község határának Döbrönte felé eső része adja, ahová Veszprém megye földrajzi neveinek a Pápai járásra vonatkozó II. kötete (1987.), az adatközlők által egyébként nem ismert, Somberg, Somhegy elnevezést közli. Az eredeti leíró a forrásmegjelölés (P.) alapján Pesty Frigyes, aki 1888-ban jelentette meg Magyarország helynevei történeti, földrajzi és nyelvészeti tekintetben c. munkáját. A jelzett hely (96) egybeesik a morfológiai fejezetben írott, fátlan platóval.
Geotúrák a Szarvasház Turistaházban a Bakony-Balaton UNESCO globális Geoparkkal partnerségben
Felmerül a kérdés, mindez miért és kinek fontos mindez? Nem győzzük eléggé hangsúlyozni, hogy a helynevek olyan régi emlékeket őriznek, amelyek által érthetővé válhatnak mai jelenségek és folyamatok is. Ahogy fogynak a helyi öregek, a helynévkincs is sok esetben veszendőbe megy, hiszen az új betelepülök nem minden esetben fogékonyak a helytörténet iránt, nem a tájban és nem annak szerves részeként élik mindennapi életüket. Szerencsés kivétel a döbröntei (pontosabban a bakonyjákói) Somhegy este, melyet írott forrásaink megőriztek, miközben helyben már kikopott a köztudatból az elnevezés. A Szarvasház Turistaház vezetett geotúráival az ilyen jellegű ismeretátadást szeretnénk támogatni, ezáltal szeretnénk a fiatalokat és a felnőtteket buzdítani a régi idők dolgainak felkutatására. Természetesen az élmények felől indulunk, a túrát a nevezett helyről naplementekor nyíló szép kilátással kezdjük. Van itt egy asztal és egy pad is, ahol helyet foglalva, jöhet a táj meséje a morfológiáról, a növényzetről, a villámárvizekről, a vár helyi elnevezésekben is megőrzött, valóságmagokat tartalmazó legendájáról, továbbá az aktualitásról: klímaváltozás, földhasználat, erózió, talajpusztulás és egyebek…
