November végén a Bábolnai Mérföldkő Túracsoport számára vezettünk túrát Döbröntén. A korábbi túrákon már megismert csapat jókedve töretlen volt, és az időjárás is kegyei közé fogadott minket. Íme Laci bácsi (Katona László) összefoglalója a túráról:
Nagyon, nagyon jó volt…
Mondtuk ezt mindahányan a mai, program szerinti, 2025 év utolsó túráján nagy megelégedéssel, kellemesen elfáradva, jólesően elfoglalva helyeinket a kellő mértékben felmelegített autóbuszunk kényelmes üléseiben Döbröntéről hazaindulva. Ugyanis egész túránk alatt nem győztük örömködve csodálni azt a príma kiránduló időt, aminek – tulajdonképpen várakozásunk ellenére – részesei lehettünk.
Az időjárás mellett maga a helyszín is megkapó volt: kora délelőtt megérkeztünk Döbröntére – az egyébként hatvanadik születésnapját ünneplő -Szarvasház Turistaház és Oktatóközpont szépen rendben tartott épületéhez. Felnézve ámulva láttunk a mellettünk „ a kert végében „ egy kerek dombot, amit sziklákból rakott falmaradványok peremeztek. A mosdókban elrendezett folyó ügyeink után nekiindultunk, ugyanis egy jól járható, fakorláttal ellátott lépcső kanyargott a domb jó háromnegyedéig, majd – mintha ostromolnánk a várat – elszéledve, ki-ki a maga választott ütemében mentünk fel a csúcsra. Itt nem győztünk ámulni és bámulni az előttünk teljesedő panorámán. Dr. Czibula György erdőmérnök/geológus, mérnök-tanár ( egyébként régi ismerősünk, hiszen már nem egy túránkat vezette szakértőként) nagy lelkesedéssel, lebilincselően ismertette magának Szarvaskő várának történetét, az alant elterülő falucska kialakulását, illetve a korabeli várfal rakás módozatát, a felhasznált kövek eredetét. Ezt követően lesétáltunk egy legelő lankán, elmentünk egy ősrégi, elhagyott, fákkal/bokrokkal benőtt, időszakosan gyurgyalagok lakóhelyének számító homokbánya mellett. Két – Weöres Sándor által megénekelt – izzó galagonyabokor bogyóinak leszemelgetése után betértünk egy tölgy-bükkös erdőbe. Megtudtuk szakértőnktől, hogy nagyon hasznos az utóbbi évtizedekben az erdészetek által követett gyakorlat, miszerint a viharok által kidőlt, vagy egyszerűen kiöregedett fatörzseket a helyükön hagyják elkorhadni. Ezzel ugyanis állatfajok tucatjainak van biztosítva az erdei létük, életük!
Az avarral borított, kanyargó ösvényen nagyon jó volt járni – még az előző napok esőzése, illetve a térségben az alig egy hete lehullott ( bár mára már elolvadt) 20 cm – hó ellenére is!
Ráadásul – ehhez sem igen szoktunk – nem voltak nagy emelkedők, szinte végestelen végig kényelmes lankák jellemezték utunkat.
Szakértőnk a kellemes séta során több esetben is megálljt parancsolva maga köré gyűjtötte a csapatot és földtörténeti, – talajtani, – geológiai, – kőzettani, – zoológiai, – erdőművelési érdekességeket, tudnivalókat mesélt rendkívül lebilincselő módon.
Megtudtuk, hogy a Bakonyban jellemző és őshonos gyertyán, – cser, – tölgy, – bükk mellett a mutatósnak mutatós és Amerikából származó vörös tölgy csupán alig tucatnyi rovar,- és állatfajnak hasznos – addig pl. mind a kocsányos,- mind pedig a kocsánytalan tölgy közel 90 (!) rovar,- állat,- és növényfajnak lehet nem pótolható élettere!
Arról is beszélt a Tanár úr, hogy a Bakony fáira jellemzően három növényfaj „számíthat”: a nem élősködő, csak támaszt kereső repkény; a félélősködő, de elterjedt fehér fagyöngy; és a klorofill nélküli, gyökéren élősködő Kónya vicsorgó!
Az erdei út mellett – nemegyszer hidacskák alatt – a Bitva-patak,majd egyesülve a Köves-patakkal csordogál sok-sok kanyarral a Bitva-völgyet érintve.Az egész túra –kultúrtörténeti jelentősége mellett – valóságos szabadtéri kőzetgyűjtemény,amit regéken keresztül is megismerhettünk.
A teljes útvonalunk: Döbrönte – Szarvaskő vára – Bitva-völgy – Katalin-forrás – Vadászház – Ödön-forrás – Döbrönte – összesen 10,7 km volt.
Elbúcsúztunk, elköszöntünk kísérő szakértőnktől, megköszönve az érdekes túravezetést és a kapott hasznos kiadványokkal felszerelkezve megindultunk hazairányba.
Természetesen, most sem maradhatott ki egy cukrászda felkeresése, ahol ki-ki igénye és pénztárcája szerint frissíthette föl magát.
Jó szívvel ajánlom ügyes túratársnőink már – már művészi fotófelvételeinek értő nézegetését, bár a valós élményt ezek csak részben tudják visszaadni! Ezért (is) praktikus a személyes részvétel!
Katona László